A ​testünk nem felejt

Valóban öröklött génállományunk határozza meg döntő mértékben sorsunk alakulását? Hazájában alapművé vált könyvében Joachim Bauer határozott nemmel válaszol a kérdésre.

A legfrissebb tudományos kutatási eredményeket felvonultatva bemutatja, hogy a gének kizárólag idegrendszeri közreműködéssel válhatnak aktívvá, így a külső behatások nemcsak idegrendszerünk finom struktúráiban idéznek elő változásokat, hanem a génjeink működését is szabályozzák. Életvitelünk és emberi kapcsolataink minősége ebből a szempontból roppant fontos, és rendkívüli jelentőségük van a gyermekkori élményeknek, mivel a stressz befolyásolja az agy fejlődését, a traumatikus tapasztalatok és az átélt erőszak pedig neurobiológiai lenyomatként raktározódhatnak el, ami később fellépő lelki vagy pszichoszomatikus problémák előidézője lehet. Ez a felismerés új távlatokat nyit a betegségek megértésében és még fontosabbá teszi a pszichoterápia alkalmazását a gyógyításukban.

Megőrzésre / megjegyzésre érdemes részletek a könyvből:

A depresszió "megmerevíti" a szívritmust, leszűkíti a pulzusszám tartományát, és enyhén magasabb, de rugalmatlanabb pumpálási frekvenciára kényszeríti a szívet. Ez azt jelenti, hogy a szív sem a megnövekedett terheléshez, sem pedig a nyugalmi időszakokhoz nem tud megfelelően alkalmazkodni. A depresszió által kiváltott szűkebb pulzustartománynak az az oka, hogy a depresszió állapotában az agy erősen meghúzza mindkét fentebb említett "gyeplőt" (a szimpatikus idegrendszer idegeit és a bolygóideget), amelyek a szívritmust irányítják.
(...)
A pulzustartomány (angolul: heart rate variability, HRV) szűkülése szívbetegeknél a szívinfarktus és a szívhalál legsúlyosabb kockázati tényezője és előfutára.

A kortizoltermelés minden reggel 4 és 6 óra között éri el a tetőpontját a stressztengely működése révén, amely 14 és 15 óra között ("szieszta") éri el a köztes mélypontját, majd 16 óra után eléri a második csúcsát, és éjjel jut nyugvópontra. Az egészséges szervezetben az immunrendszer alaptevékenysége éppen ennek ellenkezője: nemcsak a vérben jelen lévő védősejtek száma, hanem az immunrendszer jelzőmolekuláinak (a citokineknek) a nyugalmi termelése és a test hőmérséklete is megemelkedik a nap második felében, és éjfélkor éri el a mélypontját.

Bizonyos daganatok kockázatát azért növeli meg a depresszió, mert a krónikus stressz és depresszió alatti csökkent tumorelhárítás egyik fő oka a természetes ölősejtek számának akár 50%-ot is elérő csökkenése lehet.

A méregtelenítő enzimek teljesítőképessége nagyon eltér a népesség egészséges tagjai között, aminek genetikai (tehát öröklött) alapja van. A népesség több mint 30%-ánál a CYP450-enzimeknek közepesen csökkent, további 10%-ánál pedig szélsőségesen csökkent a teljesítőképességük. A népesség e 40%-ánál ennek megfelelően csökkent gyógyszer-toleranciát figyelhetünk meg.
(...)
Azok az emberek, akik az ún. "közepesen gyenge méregtelenítők" 30%-os csoportjába (a szakirodalomban: intermediate metabolizers) tartoznak, négyszer kisebb arányú méregtelenítésre képesek. A népesség e 30%-ának jóval kisebb adagokra van szükség bizonyos gyógyszerekből. Azok, akik a népesség 10%-ára rúgó ún. "gyengén méregtelenítők" csoportjába (a szakirodalomban: poor metabolizers) tartoznak, századannyi (!), tehát szélsőségesen lecsökkent méregtelenítő képességgel bírnak. Ezek az emberek bizonyos gyógyszerekből csak drasztikusan csökkentett adagokat kaphatnak, nehogy megmérgeződjenek a csökkent gyógyszer-kiválasztási képességük miatt.
(...)
A népesség kb. 2%-a tartozik a "nagyon erősen" méregtelenítők (szaknyelven: rapid metabolizers) közé. Az ő esetükben magasabb napi adagokra van szükség, de ők is egységes adagolásban részesülnek, ami oda vezet, hogy bizonyos gyógyszereknél az orvos és a beteg által remélt hatás teljes mértékben elmarad.

Több gyógyszer szedése esetén az egyik orvosság méregtelenítése és kiválasztása gátolhatja vagy akár fokozhatja valamelyik másikét.

Nagyon eltérő lehet, hogy az egyes embereknek mennyi "példányuk" van egy-egy génből (ez a jelenség az ún. copy number variation, CNV). Ez éreztetheti a hatását a betegségekre való fogékonyságban, de akár az élelmiszerek és a gyógyszerek feldolgozásában is. Egy gén "példányszáma" a stabilan öröklött tulajdonságok közé tartozik.

Az összes emberi betegségnek csupán 1-2 százalékát okozza genetikai mutáció vagy CNV. A 98 százalékra tehető többi betegségnél a gének jelentősége nem a DNS-szekvencia megváltoztatásában rejlik, hanem abban, hogy miként kapcsolják be vagy aktiválják (indukálják), illetve hogyan kapcsolják le vagy deaktiválják (reprimálják) őket a különböző tényezők.
(...)
Az egészség titka a betegségek nagy többségénél nem a gének szövegében, hanem a tevékenységük szabályozásában keresendő.

A DNS-szálon található géneket az aktiválja a sejt magjában, hogy transzkripciós faktorok kapcsolódnak a DNS "kapcsolóihoz", amelyek egy gén előtt találhatóak. Promoterszekvenciának nevezzük az ilyen DNS-kapcsolókat, amelyek közvetlenül szabályozzák az utánuk következő gén aktivitását. Ha a transzkripciós faktor egy megfelelő promoterszekvenciához kapcsolódik, akkor ez oda vezet, hogy az "utánakapcsolt" gén átíródik.