Bélügyek

Az első lendület nagyon átütő volt, egészen addig, amíg az írónő bevallottan legkedvesebb témájához, a bélbaktériumokhoz nem érkeztünk. Innentől egy kicsit lelankadt a figyelmem, ami aztán az utolsó 50-60 oldalra ismét visszatért, de azt a középső részt nehezen bocsátom meg neki. Meg azt is, hogy néhol már olyannyira jópofa akart lenni, hogy inkább éreztem gügyögősnek, mint humorosnak, sőt, olyan is előfordult, hogy egy-egy analógia a tartalom átadásának kárára ment. Alapvetően jó ötletnek tartom ezt a már-már képregényszerűen közvetlen ismeretterjesztő stílust, de itt vagy az történt, hogy ő ezt picit túltolta, vagy azt a közönséget célozta meg, akik amúgy nincsenek hozzászokva a non-fiksönhöz. Mindezen csalódások ellenére tanulságos, már-már szemléletváltó volt az a fő mondanivaló, hogy a gének és a környezet "mellett" a bélflóra is mekkora szerepet játszik az ember életének alakulásában.

És akkor következzen néhány apró érdekesség a könyvből!

A végbél célegyenesében két záróizom gondoskodik arról, hogy csak úgy magától ne pottyanjon ki a kaki: a belső és a külső záróizom. A belső záróizom működésére nincsen tudatos ráhatásunk, de ha ez szabad utat enged a kakinak, akkor akaratlagosan mi ellen tudunk mondani neki azzal, hogy külső záróizmainkat megfeszítve visszatartjuk a vécézést. Ha viszont gyakran vagy hosszasan tesszük ezt, a belső záróizom átveheti a külső irányítás adta parancsot, ami székrekedéshez vezet. (19. oldal)

A vastagbél utolsó szakaszában van egy kis kanyar, ami guggolással kiegyenesedik. Ez minden bizonnyal azért alakult így, mert őseink nem angol vécén, hanem a természetben kuporodva végezték a dolgukat. Ha ezt a bélkanyart a vécén ülve oly' módon kiegyenesítjük, hogy egy sámlira tesszük a talpainkat, az felgyorsítja a széklet kicsusszanását. De egyébként sámli híján simán lábujjhegyre -állva- ülve is működik, kipróbáltam. (24. oldal)

A fogkő azért az alsó metszőfogak hátsó oldalán a leggyakoribb, mert az állandó nyáltermeléssel foglalkozó nyálmirigyek a nyelv alatt helyezkednek el, és onnan előrefelé, pontosan ezeknek a fogaknak a belső falát bombázza a kalciumban gazdag nyál, ami egyébként a fogzománc folyamatos erősítését végzi. Az étel látványa / illata által kiváltott nyáltermelésért egyébként az arc belső felén, a felső fogsorral szemben található nyálmirigyek felelősek. (27. oldal)

A nyál egy, még a morfiumnál is erősebb fájdalomcsillapító anyagot is tartalmaz, opiorfint, igaz, elég csekély mennyiségben. Erre szükségünk is van, mert a szájban rengeteg az idegvégződés: érdemes csak arra gondolni, egyetlen aprócska bibi, amit észre sem vennénk a könyökünkön, mennyire zavaróan nagynak tűnik a szánkban. Az opiorfinnak köszönhetjük azt is, hogy egy sima influenza esetén étkezés után kevésbé fáj a torkunk, hiszen az étel jelenléte serkenti a nyáltermelést. Ha nem vagyunk éhesek, ez a hatás rágózással is elérhető. (28. oldal)

Alvás közben leáll a nyáltermelés. Ezért olyan száraz a torkunk reggelente, hogy egyeseknek már fájdalmat is okoz, illetve ezért intenzívebb reggel a szájszagunk. Emiatt a fogmosás ideális időpontjai az esték és a reggelek: esténként azért, hogy lecsökkentsük a szánkban lévő baktériumok számát, reggel pedig azért, hogy az esti fogmosás ellenére bent maradt baktériumok tevékenységének hatásaitól megszabaduljunk. Ez utóbbihoz természetesen a reggel ismét beinduló nyáltermelés is hozzájárul. (29. oldal)

Ha valakinek túl erős az immunműködése, a torokmandulái nem ügyes letapogató dudorokat alakítanak ki, amikkel megvizsgálhatnák, ami nyelés közben áthalad a torkunkon, hanem mély barázdákkal igyekeznek megnövelni a saját felszínüket. Ezekben a barázdákban viszont nagyon jól meg tudnak telepedni a baktériumok, ami vissza-visszatérő gyulladáshoz vezethet. Ilyen esetben szokták javasolni a mandulák eltávolítását. (32. oldal)

A gyomor tetején egy kis léghólyag lebeg, mert a benne termelődő gáz felfelé száll, a nyelőcső viszont oldalról fut be a gyomorba. Mivel ez a csatlakozás a jobb oldalon történik, feszülő hassal érdemes a bal oldalunkra feküdnünk, így könnyebben tudunk böfögni. Ha nincs módunk lefeküdni, egy kis levegő lenyelése is segíthet, mert a beérkező légbuborék közelebb mozdítja a gyomor léghólyagját a nyelőcsőhöz, így az könnyebben ki tud csusszanni. (39. oldal)

A vegetáriánusok igenis tudják pótolni maguk számára a húsból származó aminosavakat, de ehhez ügyesen kell kombinálniuk a növényeket, amiket fogyasztanak, lehetőleg egy napon belül párosítva. Sőt, ha tojást és sajtot is esznek, azokkal hozzá lehet jutni minden fontos tápanyaghoz. Sőt, vannak olyan növények, amelyek minden létfontosságú aminosavat megfelelő mennyiségben tartalmaznak, ilyen például a szója és a hajdina, szóval ezért helyettesítik a vegák olyan szívesen a húst szójakészítményekkel. (62. oldal)

A kaki háromnegyede víz, így naponta 1 dl vízveszteséget okoz egy normális bélürítés. Vizelettel kb. másfél liter víz távozik szervezetünkből. A kaki szilárd részének egyharmada korábbi bélflóra, másik egyharmada azoknak az anyagoknak a kotyvaléka, amit a test ki akar vetni magából (pl. epesav, méreganyagok), végül a maradék egyharmad emésztetlen növényi rost. Ez utóbbi miatt van az, hogy minél több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, annál nagyobb kupacot produkálunk. (74. oldal)

Másodpercenként 2,4 millió vörösvérsejt cserélődik le a testünkben. A vörösvérsejtekben lévő festékanyag a lebontás során először vörös, majd zöld, sárga, végül barna színű (ez a színváltozás nyomon követhető akkor is, ha megütjük magunkat, és a bőr alá kiszabaduló vér idővel lebomlik). (75. oldal)

A széklet állaga az egészen kemény, különálló golyócskáktól a teljesen híg, szilárd rész nélküli folyékony nedűig terjedhet. Az előbbi szorulás eredménye, ez esetben akár 100 órát is bent tölthet beleinkben a kaki, míg egy folyós hasmenés esetében 10 óra alatt átmehet testünkön a táplálék. Az optimális víz-szárazanyag arány a kettő között van, amikor a kaki kolbász formájú, fogkrémszerűen fényes és puha, vagy maximum repedések vannak a felszínén. (78. oldal)

A nyelőcső felső egyharmada, azaz a szegycsont feletti kis gödörig tartó szakasz harántcsíkolt izomból áll, ezért nyelés során eddig tudatosan érezzük a falat haladását. Ettől a ponttól kezdve a nyelőcső simaizomból épül fel, ezért innentől lefelé már minden automatikusan és észrevétlenül működik. (86. oldal)

A gyomorfal mozgása az egész emésztőrendszert izgalomba hozza, tehát a bél előrébb tolja a benne lévő táplálékot. Ezért van az, hogy egy kiadós étkezés után vécére kell mennünk. (89. oldal)

Az egyszerű szénhidrátok (pl. süti, rizs, tészta) mindössze 2 órát tölt a gyomorban, de a zsírok és fehérjék feldolgozásához akár 6 óra is szükséges lehet. Azért esik olyan jól egy kis édes desszert a húsos ebéd után, mert ezzel egy kis vércukorelőleget kap a szervezet. A szénhidrátok hamarabb felfrissítenek, ugyanakkor nem biztosítanak olyan tartós telítettségérzetet. (89. oldal)

A közhiedelemmel ellentétben nem azért korog a gyomrunk (és a vékonybelünk), mert éhesek vagyunk, hanem ez egy takarítási folyamat hangja. Egy órával az emésztés befejezése után a vékonybél minden bent maradt cuccot maga előtt tol, és ez adja ki a jellegzetes, korgó hangot. Ha ilyenkor eszünk, a takarítás azonnal leáll, hiszen az emésztéshez a bél nyugalmi állapota szükséges. Ez alapján az étkezések között 5 órás szüneteket jó tartani, mert így jut idő erre a takarítási folyamatra is, ellentétben a non-stop nassolással, amikor is a bél megállás nélkül csak emészt, és sosincs ideje kiüríteni saját tartalmát. A közhiedelemnek tehát mégis csak van valami alapja, ugyanis ha nem is az éhséget, de azt jól jelzi, hogy hamarosan elérkezik egy újabb étkezés ideje. (91. oldal)

Stresszhelyzetben vagy félelem esetén azért vagyunk hajlamosak hasmenésre, mert ilyenkor nincs idő a vastagbélből visszaszívni az emésztéshez kölcsönzött folyadékot. Hogy ez miért működik így (teli hassal menekülni nem oké?), arra a könyv sajnos nem tér ki. (93. oldal)

A gyömbér hányásgátló hatású. (107. oldal)

Szorulásra – pontosabban jól előre látható szorulásra, például utazás esetén – magas rosttartalmú ételeket, különösen szilvát érdemes enni, mert ezek nedvességet tartanak vissza, amitől nő és csúszósabbá válik a béltartalom. Ennek hatása 3-4 nap után érződik, tehát ennyire előre kell tervezni. (113. oldal)

További jó hashajtó az alma és a körte, mert ezek szorbitot tartalmaznak, ami nem szívódik fel a vastagbélből. A szorbitot E420 néven cukorpótlóként is használják, jellemzően cukormentes cukorkákban, amikre rá is van írva, hogy túlfogyasztásuk esetén hasmenést okozhatnak. (118. oldal)

Alapjáraton a vastagbélnek csak az utolsó szakaszában, a leszálló ágban álló tartalmát ürítjük ki. Hashajtó szedése után azonban a vastagbél teljes tartalma kiürülhet, ami után csak a harmadik napon kakilunk újra. Ezért a hashajtó bevétele utáni első két napon nem szabad újra hashajtózni abban a hiszemben, hogy azért nem jön semmi, mert be van szorulva. (124. oldal)

Azt, hogy egy állat növényevő-e, kicsit az határozza meg, hogy bélbaktériumai hol helyezkednek el az emésztőrendszerében. A baktériumok ugyanis proteinben gazdag élőlények, akik fedezni tudják a vegetáriánus állatok fehérjeszükségletét, amennyiben a megfelelő helyen élnek:
- a tehén a kizárólag fűből és egyéb növényekből álló táplálékát (azaz kizárólag szénhidrátokat) rögtön nyelés után átadja a gyomorban lévő baktériumainak, akik, miután végeztek munkaidejükkel, lejjebb csúsznak a bélben, hogy megemésztődve fehérjeforrássá váljon a tehén számára
- a rágcsálók ugyanolyan hátul tartják mikrobáikat, mint mi, emberek, de mivel ők – velünk ellentétben – nem esznek húst, ők egyszerűen megeszik az ürüléküket, hogy ne pazarolják el a bennük lévő baktériumfehérjéket
- az emberek nem tudják vastagbelük proteingazdag baktériumait hasznosítani, ezért szükségük van a külső fehérjebevitelre
(191. oldal)

A világban előforduló baktériumok több mint 95%-a semmilyen káros hatással nincs ránk, sőt, sokuk jók hozzánk, mert segítenek nekünk. Épp ezért egy normális háztartásban nincs szükség fertőtlenítésre, kivéve az olyan eseteket, ha éppen beteg valaki, vagy kutyánk a szoba közepére kakkantott. Takarítás során többnyire elég a víz és egy kis tisztítószer, már ezektől is elpusztul a bacik 90%-a. A maradék 10%-tól pedig nem kell félni, mert ha túl kevés van belőlük, akkor nem tudnak gondot okozni nekünk, sőt, inkább megedzik állóképességünket. A bacik akkor lesznek sokan, ha tökéletes környezetet találnak maguknak: védett helyet, nedves meleget vagy finom ételt. (239. oldal)

A káros baktériumok ellen négy módon védekezhetünk:
1. hígítás: mivel a baktériumok csak nagy koncentrációban veszélyesek szervezetünkre, a vízzel történő öblítés hatékony ellenszer, de ugyanezt szolgálja a szellőztetés is a levegőben szállingózó bacik ellen
2. szárítás: mivel a baciknak szükségük van nedvességre, száraz helyen nem tudnak megélni (l. kétszersült, aszalt gyümölcs)
3. hőmérséklet: a hűtő maximum 5˙C fokon üzemeljen, mosásnál pedig legjobb 60˙C feletti vízhőmérsékletet választani, de 70`C felett már minden baktérium elpusztul
4. tisztítás: ennek során az adott felületet lévő zsír- és fehérjeréteget távolítjuk el, amiben vagy ami alatt a baktériumok rejtőznek
(240. oldal)

Antibiotikum kúránál a leggyakoribb mellékhatás a hasmenés vagy a széklet megnövekedett mennyisége. Ez azért van így, mert az antibiotikum a saját bélbaktériumaink nagy részét is elpusztítja, akik holttesteit ürülékünkkel távolítjuk el. (247. oldal)

Az antibiotikumot azért kell az orvos által előírt idő végéig szedni, mert azok a baktériumok, akik nem pusztultak el a szertől azonnal, egy bizonyos ideig történő bombázás után még bedobhatják a törölközőt. Ezzel nem csak hogy gyorsabban meggyógyulunk, hanem egyúttal kevesebb rezisztens baci marad szervezetünkben, akik esetleg később újabb betegséget okozhatnak. (250. oldal)

Léteznek úgymond „természetes antibiotikumok”. Ha egy növény megsérül, antibakteriális hatású anyagokat termel, hogy ne pusztuljon el tőle az egész növény. Ezek anélkül is működőképesek, hogy rezisztenciát okoznának. Kezdő megfázás, lájtos száj- ill. torokgyulladás esetén a mustárolaj, a retekolaj, a kamilla vagy a zsálya kivonata a baktériumok és a vírusok számát is képesek csökkenteni. Ezek természetesen csak kezdetben és enyhe esetekben elégségesek. (252. oldal)

4 megjegyzés:

  1. Nem lep meg, hogy gügyögős lett a fordítás, nagyon sok magyar tartja azt jópofának, és eredetiben ez egy vicces könyv. A baktériumokra helyezett hangsúlyt viszont nem értem, miért veted a szemére, hiszen ez a szakterülete, és kb. már a fülszövegből kiderül, hogy leginkább erről lesz szó. Vicces, hogy Lúj meg az inzulinrezisztenciát hiányolta, pedig senki nem mondta, hogy minden evéssel kapcsolatos téma érintve lesz a könyvben.

    VálaszTörlés
  2. A többségi vélemény szerint magyarul is vicces, csak nálam nem talált be.
    Nem azt vetettem az író szemére, hogy túlnyomórészt a bélbacikról szól a könyv, hanem hogy az a rész uncsibbra sikerült a többihez képest.

    VálaszTörlés
  3. Azért nem emésztünk stresszhelyzetben, mert az emésztés a paraszimpatikus működés része, a stresszreakció pedig szimpatikus idegrendszeri dominanciával jár. Az ősember inkább elfutott teli gyomorral, mintsem ottmaradt volna nyugiban emészteni, hogy aztán a medve vacsorája legyen belőle...

    VálaszTörlés
  4. Jól értem, hogy az ősember jóízűen evett, megpillantotta a feldühödött oroszlánt, és ahelyett, hogy paraszimpatikusan emészteni kezdett volna, szimpatikusan elszaladt egy bokor mögé. Mivel az emésztés eközben is hellyel-közzel zajlott, de a szóban forgó folyadék visszaszívása nélkül (mert ez lett volna a dolga a paraszimpatikus működésnek, ha engedte volna kibontakozni a tulaj), ezért a bokor nyugalmában már hiába volt biztonságban (paraszimpatizáló állapotban), annak a folyadéknak már lőttek?

    VálaszTörlés