Lucy

Előzetes: itt.

Mi az élet értelme? Hány meg hány filozófus gondolkodott ezen a kérdésen... A film végén elhangzik ez a mondat: "Most már tudjátok, mit kell tennetek". Vagyis választ kapunk erre a fontos (a legfontosabb?) kérdésre.

A filozófusok közül sokan őrlődtek az ateista-spirituális ellentéttel, és közülük csak nagyon kevesen vállalták be, hogy ateisták, valószínűleg azért, mert aki megtette, annak számolnia kellett azzal, hogy kirúgják arról az egyetemről (vagy akárhonnan), ahol dolgozott. (Ezt az infót épp tegnapelőtt szereztem Yalom: A Schopenhauer-terápia c. könyvéből. Az egyik, aki nyíltan vállalta az ateizmust, szemüveglencsék csiszolásából tartotta el magát, vagyis nem szorult valamelyik egyetem támogatására, a másik pedig az apjától örökölt vagyonból tartotta el magát, tehát szintén független volt. A többiek csak féltették az állásukat.) Ebben a filmben ez a kérdés kétféleképpen értelmezhető módon kerül megjelenítésre. Személy szerint örülök, hogy a rendező nem foglalt állást, illetve nem akart egyféle interpretációt az orrunk alá dörgölni. Pontosabban fogalmazok: ketten néztük meg a filmet, és utána megbeszéltük, hogy melyikünk hogyan értelmezte ezt a jelenetet. És mivel két totál különböző vélemény alakult ki bennünk, ezért gondolom azt, hogy nem volt egyetlen üzenet, hanem egy közlés, amit mindenki úgy ért, ahogy csak szeretne.

Számomra az egyik legfontosabb vonatkozása a filmnek az volt, hogy nem szűnünk meg létezni a halál után, mert a testünket alkotó atomok, illetve a minket alkotó energia (biztos van rá frappánsabb szó is) megmarad a fizikai létezés elmúlása után is. Vagyis ittmaradunk a földön, és ez reményt ad az olyan kiskaliberű átlagembereknek is, mint mondjuk én, aki semmi maradandót nem alkotott élete során, és feltehetően nem is fog a későbbiekben sem.

A nagyon fontos kérdések egyébként egy eléggé bugyuta történet kereteibe vannak csomagolva: az együgyű leány véletlenül egy olyan droghoz jut, amivel 100%-ra tudja bővíteni a jelenlegi 10%-os agyi kapacitását. Percről percre sajátít el új képességeket, és vonja irányítása alá környezetét, mígnem a végén eléri a 100%-ot. A film látvány szempontjából sem utolsó, és bár a rendező francia származású, sokszor él az amerikai filmekből ismert szájbarágós, képekkel illusztrált információközléssel, nehogy valaki elveszítse a fonalat véletlenül.

Jó film, nézzétek!